°Prológus

Érdemes ezeket megjegyezni!
Ha valami dőlt betűvel van írva az vagy a gondolatát akarja kifejezni vagy valami levél esetleg SMSt.
Ha valamit színessel van megjelölve azt mindig meg kellene csinálni.

°°°°°°°°°°°°

Sziasztok. Skyler Tomlinson vagyok, de csak Sky. A nevemből még nem lehet megállapítani de ha megkérdezik akkor igen, én vagyok Louis Tomlinson lánya aki immár 18 éves. Legjobb barátnőm Sophie khm.. vagyis Sofi akinek az apukája, Zayn Malik az én apukám legjobb barátja na meg egy bandában énekelnek. Na és még ott van a suliból megjegyzem nagyon helyes Kyle aki Harry Stylesnak a fia és Dylan aki pedig Liam Paynek a fia. Ők a suliban a menő srácok. És ez így apum meg a többiek apukája.. Várjunk! Egy valakit még elfelejtettem! Becky Horant aki apumék bandájának ötödik tagja. Így ők öten a One Direction. Miután megszülettünk így négyen a nagyok, egy időre visszavonultak de mostanában újra fellépnek. De most ez nem az ő történetük. Hanem a mienk! 

°°°°°°°°°°°° 

 - Skyler! - kiabált fel Mr.Tomlinson - Elkésel a suliból! - vett vissza a hangerőből folyamatosan. Átfordultam az ágyam másik felére és a rajta lévő digitális órára meredtem.

 - Atyaég! - kiabáltam el magam, majd ki is estem az ágyból - Mindjárt megyek apu! - azzal már el is kezdtem készülődni. Felvettem a sötétkék egybe ruhámat ami laza <<< de csinos stílust kölcsönzött nekem. Magamhoz vettem egy barna bőr táskát. A hajam alját kicsit begöndörítettem, felvettem a farmerkék kicsit kopott Conversemet, majd leszáguldottam a lépcsőn majd odaültem az asztalhoz reggelizni. Apa furán nézett rám az újság mögül, de tudtam hogy belül mosolyog. Elvettem egy pirítóst, majd anya jött mögém és rakott a pirítósra egy tükörtojást. Anya mindig tudja mit csináljon nekem reggelire. Gyorsan beburkoltam és amikor felkaptam a táskámat csöngettek.

 - Kinyitom! - kiáltottam el magamat. Sofi állt az ajtóban aki megfogta a kezemet és kirángatott az ajtón - Mentem! - kiabáltam mire Sofi bevágta a bejárati ajtót. 

 - El fogunk kési - sipákolt, én meg csak idegesen bólogattam. Egymásra néztünk majd teljes erőből futottunk a buszhoz de már elment.

 - A francba! - lihegtem dühösen.

Egy fekete kocsi közeledett felénk, (ha jól láttam Porsche) amiben két srác ült. Elsüvítettek mellettünk de amikor pont mellettünk mentek el mintha lelassult volna az idő azzal a fiúval aki vezetett egymásra néztünk. Pár méterrel arrébb hirtelen lefékezett.

 - Haver, normális vagy?! - szidta le a sofőrt a mellette ülő srác. Az aki vezetett kiszállt és odasétált hozzánk.

 - Skyler? - húzta mosolyra a száját.

 - Kyle? - elpirultam majd szendén elmosolyodtam. 

 - Szia Kyle - integetett neki vadul Sofi.

 - Kicsi Sofi - mutatott a lányra majd felnevetett. Annyira aranyos nevetése van!!

 - Azt mondtad Sofi? - termett ott mellette a másik srác aki mint kiderült Dylan.

 - Öm.. igen azt - köszörültem meg a tokát Kyle - Elviszünk titeket - biccentett a kocsi felé - Gyertek! - fordult meg és a kocsi felé sétált. Beültünk és elindultunk a suli felé.

 Dylan és Sofi hátul valamiről nagyon beszélgettek. Én elől ültem Kyle-al. A kezemmel a fejemet támasztottam a kocsi ajtaján és egyfolytában csak őt néztem hogyan vezet, hogyan kap bele a hajába a menetszél..

 - Hé Sky. Te meg mit nézegetsz annyira? - pillantgatott néha rám néha az útra.
 - Öh.. - vettem egy nagy levegőt - Semmit - önkénytelenül is elmosolyodtam.
 - Akkor jó - figyelte ismét az utat de most sármosan elmosolyodott.
Az út további részében ugyan így pillantgattunk és néha elnevettük magunkat amire Dylan és Sofi kérdőn nézett előre hozzánk. De amint beértünk a suli parkolójába minden megváltozott. Megköszöntük a fiúknak hogy elhoztak minket majd ők elmentek a haverjaikhoz mi pedig Sofival a suliba. Lassan lépkedtünk mivel már a sulinál voltunk és még egy csomó idő van becsengetésig. A fiúcsapat mellett haladtunk amelyhez Kyle és Dylan leállt beszélgetni. Kyle-al egymásra néztünk, majd egyszerre fordítottuk el a fejünket. Bementünk a szekrényeinkhez és beraktuk a mai cuccokat.
 - Szerinted Dylan észrevesz? - ropogtatta 'enyhén' az ujjait elpirultan.
 - Még hogy észrevesz e? - döbbentem le - Szerintem beléd van habarodva!
 - Hát ő azt mondta hátul az ülésen hogy jó haver vagyok - hajtotta le a fejét búsan.
 - Ugyan - simítottam meg a vállát majd a szekrényemben kezdtem el kutatni. A szekrényajtó belsejében egy kis tükör ami körbe van rakva olyan képekkel amiken Sofival vagyok. Majd utána a családommal és a többi részén pedig olyan képek amiken Sofi, Dylan, Kyle és én szerepelünk de van hogy csak én a fiúkkal vagy csak valamelyik fiúval. Amiken Kyle-lal vagyok azoknak a sarkába szívecskét raktam. Jó de ez most lényegtelen. Kivettem az első órára a cuccomat és amikor becsuktam a szekrényajtót mögötte állt a leggonoszabb csaj a suliban ha jól tudom Nancy, aki egy testes, erős lány. Odalépett elém és nekilökött a szekrénynek. Ránéztem Sofira akit a két csatlósa tartott fogva. A suli bejárata felé néztem ugyanis éppen most jött be a Kyle és Dylan a többi menő sráccal. Kyle éppen észrevette a tekintetemet, megrántotta Dylan bőrkabátjának úját majd felénk siettek. Már Nancy majd nem hogy fojtogatott mivel már nem tudtam levegőt sem venni. fuldokoltam.
 - Engedd el! - emelte fel a hangját Kyle. Nagy szemekkel néztem rá amikor Nancy hátrafordult hogy megnézze ki az aki meg merte szólítani, közben pedig még mindig fojtogatott.
 - K-k-Kyle Styles? - tátotta el a száját.
 - Most azonnal enged el! - kiabált rá. Nancy megrémült majd elengedett és a pincsijeivel együtt elfutott, én pedig köhögve zuhantam a földre. Ezt is túléltem. Gondoltam. Kyle.
 - Hé Sky jól vagy? - térdelt le elém Kyle.
 - Azt hiszem - pillantottam rá miközben a torkomat fogtam.
 - Megemlegeti hogy bántott téged - térdelt le Kyle mellé Dylan bosszús tekintettel. Köhögve elmosolyodtam. Hátulról Sofi ölelt át majd felsegítettek.
 - Mennünk kéne órára Skyler - mondta aggodalmasan Sofi én pedig bólintottam. Kyle felszedte nekem a földről a könyveimet majd átnyújtotta.
 - Vigyázz magadra! De ha baj van rám számíthatsz - mosolygott aranyosan majd egy kézzel gyorsan magához ölelt utána pedig Dylannel elsiettek a folyosón órára. Én csak bambán néztem utána de Sofi hátulról átölelt, feleszméltem és így mentünk el órára..