°First Moment [1]

Sziasztok!! Meghoztam az °First Moment-et (Első Pillanat). Itt nem úgy lesz hogy 1 fejezet meg ilyesmi.
Na de térjünk a tárgyra. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ 5 KOMMENTET ÉS 5 FELIRATKOZÓT!! Imádlak titeket!:D Nem hittem volna hogy ennyire jó lesz majd a történetem és hogy már ennyi embernek tetszeni fog:D
Na de itt van az 1 rész. Jó olvasást:)

btw: bocsi ha egy kicsit rövid de a többi részt próbálom majd hosszabbra írni:)

 Most időben fel tudtam kelni és nyugodtan megreggelizni. Apa reggel szokásosan az újságot olvasta ami felől néha rám pillantott. Odamentem anyához a konyhába, megfogtam a tányérokat és kiraktam őket az asztalra. A 'normális' reggeleken mindig segítek a reggeli előkészületeiben. Amikor visszamentem hogy kivigyem az ételt, ránéztem anyura aki elégedetten fürkészett:

 - Igazán csinos vagy ma Sky! - mosolyodott el.

 - Köszi anya - néztem végig magamon. Egy laza fehér póló, egy kopott szűk szárú farmer és egy sötétbarna árnyalatú bőrkabátka volt rajtam a kockás Conversemmel. A frufrumat pedig hátracsatoltam egy hullámcsattal.

 - Egyet értek anyáddal - tette le időközben apa az újságot és mosolyogva közeledett felém, és jó szorosan magához ölelt, majd adott egy puszit a homlokomra. Majd csengettek. Elmentem kinyitni és Sofi ugrott a nyakamba én pedig hátraestem. Sofi felállt és még csak fel sem segített.

 - Csókolom Mr. és Mrs. Tomlinson! - köszönt illedelmesen.

 - Szia Sophie! - jött oda hozzánk anya miközben én felkászálódtam - Tarts velünk a reggelinél! - tessékelte az asztalhoz. Forgattam a szemeimet majd becsaptam a fa bejárati ajtót. Élvezet volt nézni hogy fal fel mindent Sofi. Én csak a szokásosat ettem + hozzá egy kis bacont, na meg málnaszörpöt ittam hozzá. Még volt annyi időnk a busz indulásáig hogy segítettünk anyunak bepakolni az asztalról, aztán elsétáltunk a buszmegállóhoz. Jó pár diák már ott ácsorgott. Pont amikor megérkeztünk jött a busz és elsőként furakodtunk fel ezen a megállóhelyen. Leültünk az egyik kettes ülésre és csendeb ültünk az út alatt miközben a többi diák zajongott. Amikor beért a busz mindenki elkezdett kiabálni valamit. Alig tudtunk leszállni mivel tolongtak a diákok a buszban szóval szépen kivártuk a sorunkat. Leszálltunk és beballagtunk a szekrényeinkhez. Mikor bejöttem sehol sem láttam Kylet szóval inkább búsan pakolásztam a szekrényemben és nézegettem a közös képeinket, elővettem az első órára szükséges könyveket majd becsuktam a szekrényajtót. Sofi valamit nagyon kutatott a szekrényében mintha tovább is lenne a szekrénye a falban de végül boldogan fordult felém felmutatva valamit. 

 - Megtaláltam a kabala tollamat! - mondta vidáman. Ezt a tollat úgy kell elképzelni hogy egy ki koala van a tetején egy rugóra erősítve a toll pedig tiszta zöld volt. Nevetve ráztam meg a fejemet, ő pedig a cuccaival a kezében bevágta a szekrényajtót ami akkorát csattant hogy páran felénk néztek. Tudom hogy nem a tollát kereste hanem valami mást csak szerintem rájött hogy már túl sokáig kutakodik. Így indultunk el az első órára..

Első óra letudva, most jön a következő. Sofinak valami másik órája van úgyhogy egyedül ballagtam végig a folyosón egyenesen a teremhez. Amint beléptem majd kiszúrta a szememet a terem üressége.

 - Á, Miss. Tomlinson! - üdvözölt Thompson[tomzon] tanár úr félbehagyva az íróasztala 'felfedezését'. Amúgy egy nagyon vonzó férfi.. csak úgy mondom - Hogy hogy itt vagy? Önnek nem mondták kisasszony hogy a mai dupla óránk elmarad?? - mosolyodott el olyan tanárosan.

 - Ömm.. - gondolkozott el - Nem nem említették meg tanár úr - szemléltem a tanárt.

 - Nos akkor rendben - csapta össze tenyereit - Ma a két dupla óránk elmarad  - tessékelt ki a teremből majd egy csattanással be is csukódott az ajtó. A szekrényemhez siettem, beszórtam a könyveket majd Sofi szekrényéhez léptem, kinyitottam és elkezdtem kutakodni. 

 Eddig semmi. Kutattam tovább amikor észrevettem hogy valaki annak a szekrénynek dől amelyik zárva van.

 - Atyaég! - ijedtem meg - Kyle te meg mit csinálsz itt? Mennyi ideje állsz már itt? - fordultam felé kérdő tekintettel.

 - Hát tudtommal együtt járunk földrajzra és már körülbelül olyan 5 perce? - mosolyodott el - Mit csinálsz? - bökött a fejével Sofi nyitott szekrényére. 

 - Á, semmit. Csak valamit keresek - mosolyogtam őszintén de mégis zavartam.

 - Értem - nyúlt át felettem és egy laza mozdulattal becsukta Sofi szekrényének ajtaját - Mit terveztél erre a két lyukas órára? - egyenesedett ki.

 - Gondoltam elmegyek úszni egyet - vontam meg a vállamat s közben mosolyra húztam a számat.

 - Á, a verseny - bólogatott vidáman - Elkísérhetlek? 

 - Az jó lenne, köszönöm - bólogattam aranyos mosollyal.

.. - Jó az úszóruhád! - vetett egy kacér mosolyt rám.

 - Köszönöm - kacsintottam. Felnevettünk. Ő felült a lelátóra ami nem messze volt a medencétől, én pedig felvettem az úszósapkát, lehúztam az úszószemüveget és 3..2..1 elrajtoltam. Imádok úszni! Sokszor azt mondom meg mondják is hogy a vízben elememben vagyok. Ezért van egy csomó arany érmem úszásból. Kyle pedig focista. Annyira helyes és nagyon jó játékos. Imádom nézni a meccseket. Sofi pom-pom lány mégpedig nem is más mint csapatkapitány. Dylan is focizik meg kosarazik de még csak a kispadon ül a kosárban szegény. Na de most nem ez a lényeg.

..Felbukkantam a víz alól, levettem a szemüveget és a sapkát és egyszerre a lelátóra néztem, de Kylet már nem találtam ott. Pár fokkal elfordítottam a fejemet és ott térdelt egy térgatyában póló nélkül. Azt hittem elolvadok a felsőteste láttán.

 - Skyler.. - a hangja lágy volt és egyre közelebb hajolt. Én is közeledtem felé. Rátette a két kezét a vállaimra és.. lenyomott és átugrott rajtam keresztül bele a vízbe. Hurrá! Azt hittem hogy legalább meg akar csókolni.. na mind egy.. Miközben 'hancúroztunk' a víz alatt valami történt valami olyasmi amire még én sem számítottam..